Titkos manók tánca : versek

Leírás

Jean ​Cocteau úgy vélekedett, hogy a költészet nélkülözhetetlen, csak azt nem tudni, mihez.

Hogy mire való a költészet? Például arra, hogy szellemi valójában életre keltsen egy halottat, szemléltetve, hogy nem a test, hanem a lélek, nem az anyag, hanem a szellem a mindenható és az örökkévaló. Ez történik most nemrég elhunyt, kedves barátunkkal, Nagypál Ákossal, akit esendőségében is nagyon szerettünk. Szerettük őt magas fokú hivatástudattal végzett munkájáért, okos és ösztönző riporteri kérdéseiért, igazságkereső szenvedélyéért, önmagával vívott drámai küzdelméért, hozzánk való és a legfőbb emberi-irodalmi értékek iránt táplált alázatos hűségéért.
Sokan nem is sejtettük, hogy verseket ír, így tárja fel s örökíti meg legmélyebb, legbensőbb és legmegrendítőbb titkait. Átélve és megszenvedve a lét eredendő abszurditását, kétségbeesetten keresett kapaszkodót önmaga és mások számára. Vágyait és csalódásait, örömeit és keserveit olykor játékos, humoros, ironikus könnyedséggel, eleganciával tudta költői formába önteni, megmámorosodva a magyar nyelv és költészet kifejezőerejétől és gazdagságától.
Lisztóczky László